Útvesztőben (3.rész)

Mi baj van? – kérdezed. 

Semmi. – jön a válasz. 

Már fordul is el, visszahúzódva a szobája falai közé. Te pedig ott maradsz a kérdéseiddel, a bizonytalanságoddal, és egyre erősebben motoszkál benned a gondolat, hogy vajon mi történik vele?

A csend a kamaszkor egyik legnehezebben elviselhető kísérője. Amikor még kicsi volt, minden apró élményét megosztotta veled, egy rajzot, egy új szót, egy mesét az óvodából. Most pedig úgy tűnik, mintha elzárkózna előled. Bezárja az ajtót, beteszi a fülhallgatót, ha belépsz, akkor inkább elfordul. Jó esetben a kérdéseidre rövid, egyszavas válaszokat kapsz.

Szülőként ez a csend nyomasztó. Benne van a félelem, hogy elveszíted őt. Benne van az aggódás, hogy valami rossz dolog történik. Vagy hogy már nem is számítasz neki annyira, mint régen. A hallgatás falat húz közétek, és te tehetetlennek érzed magad.

Fontos megértened, a kamaszkori csend nem mindig a bizalom hiánya. Sokszor éppen az ellenkezője, biztonságban érzi magát melletted annyira, hogy a saját belső világába vonuljon vissza. Az a világ, ahol próbálja rendbe rakni a kavargó gondolatokat, érzéseket, kételyeket. Néha azért hallgat, mert maga sem tudná szavakba önteni, mi zajlik benne.

Mégis fáj, amikor nem osztja meg veled, amit átél. Mert hiányzik a régi közvetlenség, az esti beszélgetések, a nevetések. Sokszor az a kísértésed támad, hogy még jobban faggasd, hogy minden áron kiszedd belőle a titkait. De minél jobban nyomod, annál inkább zárkózik.

A csendhez türelem kell. Megtanulni jelen lenni anélkül, hogy kikényszerítenéd a szavait. Teret adni neki, hogy tudja, bármikor fordulhat hozzád, és te ott leszel. Mert a hallgatás nem az elutasítás jele, hanem sokszor annak a bizonyítéka, hogy belső küzdelmeit önállóan próbálja megoldani.

Idővel újra megnyílik. Lehet, hogy egy apró történettel kezdődik, egy félmondattal, amit mellékesen odavet. Ha ilyenkor valóban figyelsz rá, ha érzi, hogy nem ítéled el, akkor lassan újra épül a híd köztetek.

A kamaszkori csend tehát nem a vég, hanem egy átmeneti szakasz. Egy próbája annak, hogy mennyire tudsz mellette maradni akkor is, amikor nem ad rá lehetőséget. Ha kitartasz, megtapasztalhatod, hogy a legmélyebb hallgatásból is születhet új, őszinte párbeszéd.